A Világörökség egyik kiemelkedő része a
fertőrákosi Kőfejtő, egyedülálló geológiai, őslénytani, botanikai és
kultúrtörténeti értékeket jelenít meg, amelyet a rómaiaktól 1948-ig
műveltek.Eredete 12 millió évre nyúlik vissza, amikor még a Pannon-beltenger
volt az úr. Ebből ülepedett le és alakult ki a jó minőségű építőanyagot
szolgáltató lajtamészkő, melyet rengeteg ma is álló soproni és bécsi
épületbe használtak fel egykor.A kőfejtő falaiban és törmelékes oldalaiban
ma is megtalálhatók az egykori tengeri állatok maradványai.
A bányászat
során kialakult barlangban és résekben denevérek tanyáznak és nyaranta
sarlósfecskék fészkelnek, melyeket mit sem zavar az itt kialakított
barlangszínház. A kőfejtő tetején, a dolomitszerűen aprózódott lajtamészkő a
pannon lejtősztyepp maradványfoltjainak ad helyet, mely sok érdekes és
védett növénynek ad otthont. Tavasszal mindent sárga virágszőnyegbe von a
tavaszi pimpó (Potentilla areanaria), melyek közt előbújnak a védett tavaszi
hérics (Adonis vernalis) és a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) sárga,
ill. lila virágai.
A nagy látogatottság ellenére találhatunk orchideaféléket
és ezüstösen hullámzóárvalányhajakat (Stipa capillata, S. joannis),
melyeket sajnos igencsak megritkítanak a turisták. Meg kell említeni, hogy
az országban csak egyedül itt és a Szárhalmi erdőben él a sziklai benge (Rhamnus
saxatilis).
forrás:na-tura.hu |