A VOLT Nix Henrik beszámolója
"Elöljáróban, amit esetleg nem tudnál, van egy ún. nulladik nap is ami június 7-én Volt, és sajna, (pedig ebben a városban élek) én sem tudtam elmenni.
A következo nap késobb indult számunkra, mint a programkezdés, de már OTT Voltunk!!! A késést nem más, mint Peti barátom munkahelyi tevékenysége okozta, én pedig mero szolidaritásból megvártam, no persze a buli „alapozását” ez ido alatt megkezdtem. A nagy munka után, amikor a megfelelo italmennyiséget magunkhoz vettük, bevágtuk magunkat egy taxiba és becéloztuk a fesztivál helyszínét.
Rockzen(ész)ei beállítottságunk miatt inkább az e stílusba belenyomorítható produkciókat látogattunk meg, de azért akadt boven kirívó eset is – foleg hajnal felé.
Volt, hogy alig tunt fel a VIVA színpad felol érkezo monoton zakatolás Izgalmas és fordulatokban gazdag zene, kiéhezett füleimnek… Hi-Hi…
Ahogy a P-Mobil is énekli „Dugjatok a 220-ba!” - Ezen is ott Voltunk.
A Sugarloaf-ról lemaradtunk, bár a Csajok nagyon megnézték volna!!! Itt jön az, hogy amobához hasonlóan osztódni kellett volna, de minimum kettészakadni, mert az alábbi felsorolásból bármit is kihagyni súlyos bun. Jamie Winchester & Hrutka Róbert páros, akiket így együtt talán az ismert mobilszolgáltató videójából ismerhettünk meg, aztán a Superbut – zseniális Punk zene.
A Multi Caféban pedig a Váczi Eszter Quartett remekelt. Ha egy kicsit fáradtabb lettem volna, biztosan a pihenés kedvéért egy székre leülve ez utóbbit választottam volna.
Sok jó program ütközött, ezért nekünk is ütköznünk kellett a tömeggel, mikor egyik helyszínrol a másikra rohangáltunk. Már ez is csak kora estig muködött, utána már egy kicsit nyugisabbak voltunk, na és persze lazábbak.
A trióból maradtak a punkok – király! – ok is hárman vannak!!! Hi-hi… Tömeg és pogo, minden ok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Egy csajt vártam Pestrol, Anitát, aki lekéste 18.00-kor induló vonatot – ezért o nem láthatta a Hip Hop Zónát – majdnem éjfél volt, amikor megérkezett a soproni állomásra. – Hááát, aki otthon felejti a jegyét…! Hi-hi…
Végül is összeszedtük a csajszit, de persze nem sokkal késobb el is vesztettük a nagy tömegben, és másnap délben találtuk meg. Az az igazság, hogy minden cucca nálam volt, tehát se pénze, se iratai, se mobil…. Igazi túlélo-show lehetett számára az éjszaka.
Pénteken sokáig szunyáltunk, az éjszaka történtek nagyon kimerítettek, különösen lefárasztott Anita elvesztése, mert azért rendesen aggódtam érte…. kíváncsi lennék egy részletes beszámolóra tole, az egyedül eltöltött idorol.
A Hooligans-ra értünk fel a fesztiválra – nekem ugyan tetszik ez a fajta zene, de meg kell mondjam, az utolsó lassújuk nem igazán tartozik a kedvenceim közé. Úgy is lehet lassú zenét írni, hogy nem válik az egész nyálassá…
Ami ezen az estén igazán megfogott bennünket, és szerintem a közönség zömét is, (óriási VOLT a tömeg) az a Cuban Grammys Eliades Ochoa . Komolyan mondom, ennek a latin zenének túl sok köze nincsen a rockhoz, de lepetéztünk tolük. Olyan hangulatot teremtettek, hogy a közönség együtt élt velük és a zenéjükkel. Fantasztikus – ajánlom mindenkinek.
Szombaton a barátnom is feljött velünk, ezért nem igazán „rosszcsontoskodhattam” annyit….. Vacsizás közben a The Frank Popp Ensemble döngetett kellemesnek mondható zenét az Ászok színpadon. Meg kell jegyeznem, nagyon helyes az énekesnojük, de a fényképen lényegesen karcsúbb, mint a valóságban. De remek hangja van!
Az ászok színpad környékén rengeteg egyéb szórakozási lehetoség volt, mint pl. bungee, hevederes mászás, bohókás ügyességi feladatok, quad pálya stb.
A Multi Café-ról túl sok jót nem tudok írni, mert vagy túl kicsi, vagy rossz a rendszer valamely okból, de amíg pénteken csak nehéz volt bejutni, szombaton már lehetetlen.!! Legalább 1000 ember várt a bejáratnál. Mi nem igazán próbálkoztunk, mert nem akartuk emiatt lekésni a Strong Deformity iszonyúan jó koncertjét. Néha ugyan ide-oda csúszkált az énekesük hangja, de olyan jó bulit csináltak, hogy mindez nem igazán számított.
Ákos hozta a formáját a nagyszínpadon és hozta Bonanzás zenésztársait is. A koncert ok volt, de a Bonanzás dalokra sokkal jobban gerjedt a közönség. Lehet, hogy újra együtt kellene zenélni?
A koncertek után még mászkáltunk egy kicsit, és bámultuk a szüntelenül hömpölygo tömeget. Csak reménykedhetek, hogy jövore sikerül túlszárnyalniuk a szervezoknek önmagukat. Idén sajna mintha egy kicsit hanyagolva lettek volna az alteros bandák, de hát ugye meg kell említenem újra az amoba effektust!!!!
A Dj-s zenéket kedvelotol bocsi, de nálam nem az volt a nyero.
Mindenkit üdvözlök és puszilok, éljen a rock és a motorosok!!!!!!!!!!!!!!!!"